Lengyelország: Németországgal büszkén fizettetünk. Ukrajna előtt pedig bölcsen meghajlunk.
:
Bővebben: https://news.rambler.ru/articles/37735803/?utm_content=news&utm_medium=read_more&utm_source=copylink
Foto: AP Photo / Markus Schreibe
Viktor Maharovszkij a Ria Novosztyinak
Valami váratlan történt. A lengyel védelmi miniszter gondolata-jóvátételt fizettetni Németországgal a Második világháborúért- hirtelen hivatalos támogatást kapott.
Amit itt érdemes figyelembe venni: az ötlet szerzője, Antoni Macierewicz elvben rendkivül speciális lény. Helyettesíthetősége magában Lengyelországban, állandó viccek tárgya. Elég arra emlékezni, nem csak erősen támogatja az orosz összeesküvés elméletet, mely szerint Kaczinsky halála Szmolenszknál nem volt véletlen, de megosztotta azt az informátoraitól kapott szupertitkos adatot, hogy a francia "Mistral"-ok, melyeket nem kapott meg Oroszország, Egyiptomon keresztül egy dollárért hozzájutott.
És így tovább.
Ezért néhány nappal ezelőtt, a pénzbehajtás gondolata Németországtól, a lengyel miniszter újabb sziporkájának tűnt.
Most azonban némi csodálkozással értesültünk Lengyelország miniszterelnöke, Beata Szydlo beszédéből, hogy "Lengyelország az igazságosságról beszél. Lengyelország arról beszél, hogy mit kell teljesíteni. Mi a Második világháború áldozatai vagyunk, akiknek a veszteségeit sehogy sem kártalanították." Más szavakkal, a hivatalos Lengyelország teljes komolysággal, mintha meg akarná újítani követeléseit, melyeket a németekkel több mint fél évszázada lerendeztek. És ezt nem a valahogy és a valamivel motiválja, hanem a történelmi igazság elvei megsértésének elfogadhatatlanságával.
De van itt egy kis apróság.
A vicc az, hogy éppen tegnap a lengyel katonák, akik a NATO-nak is hű katonái, részt vettek a Kievben tartott katonai dísz szemlén.
És ott -vegyes érzelmekkel, de fegyelmezett katonák módjára- végighallgatták az Ukrán Fegyveres Erők himnuszának első nyilvános előadását, mely a banderista UPA* némileg módosított himnusza volt.
Annak az UPA-nak, mely elkövette a volhiniai mészárlást, melynek során 60-120 ezer lengyelt likvidáltak. És aminek okán Lengyelország egészen a közelmúltig tiltakozott, mondván, hogy Ukrajnát Banderával nem szabad Európába engedni.
A napokban azonban úgy tűnlk, 180 fokos fordulat történt ez ügyben. .Az ukrán fővárosban a neves esemény előestéjén a hivatalos lengyel Rzeczpospolita úgy nyilatkozott, hogy " Inkább Banderával, mint Moszkvával."
Egy kommentárban (a szerzője egy helyi alap munkatársa, mely az amerikai Atlas Network része) megvilágították az új hozzáállást. Mégpedig:"A nagy népek külön tudják választani az érzelmeket a stratégiai érdekektől. A kis nemzetek a szigorú morális álláspontjukhoz ragaszkodnak, ami természetesen megnöveli az önbecsülésüket, de aláássa a politikai pozícióikat."
A továbbiakban felhoztak néhány példát arra, hogy az előretekintő, nagy nemzetek, sokszor "nehéz szívvel" működtek együtt partnereikkel. Például az USA a 70-es években túlléptek az érzelmeiken és elfogadták Kínát partnerként. Tekintet nélkül a koreai háborúban megölt több ezer amerikaira, és a KNK "gyilkos kommunista ideológiájára". És végül is, legyőzték a Szovjetuniót.
Most Lengyelország demonstrálhatná a nagy, felnőtt népekhez való tartozását:"A Lengyelországtól és Európától elszakított Ukrajna Moszkva csatlósává válik és nekünk mindent meg kell tennünk, hogy ez a forgatókönyv ne valósulhasson meg."
Ezért Lengyelországnak el kell fogadnia a banderista Ukrajnát. "Az igazságosság érzése azt diktálja, hogy hangosan tiltakozzunk a banderista menetek ellen. Az állam haszna azt parancsolja, hogy hallgassunk, és minél szorosabb kapcsolatot építsünk ki Kievvel még ha dicsőiti is az OUN**-t és az UPa-t.
...És most egy kis figyelmet kérünk, kérdésünk van.
Hogy van, hogy Lengyelország egyszerre kiabál a történelmi igazságért, nyíltan megtámadva a közvetlen szomszédját, Európa legerősebb államát, és legjelentősebb gazdasági partnerét, Németországot - és ezzel egy időben a stratégiai haszon érdekében bölcsen befogja a száját, amikor a nyíltan banderista, gyenge és függő Ukrajnáról van szó?
Mintha itt valami ellentmondás lenne.
Van erre egy magyarázatom. Ha Lengyelországot komolyan egy független államnak tartjuk, akkor van ellentmondás.
De ha Lengyelországot a világ vezető ura háremhölgyének tekintjük, aki kétségbeesetten harcol azért, hogy kedvenc legyen, akkor minden a helyére kerül.
Mivel Kelet Európa legnagyobb országának, Németországnak a váratlan megtámadása(újabban túl sokat képzel magáról) gyengíti a német pozíciókat az EU-ban és erősíti az amerikaiakat.
És a hirtelen hajlandóság elfelejteni a múltat és szemet hunyni az ukránok összes disznósága felett, "mert Oroszország szörnyűbb"- ez szintén, minden kétséget kizáróan, az USA érdekében áll. Neki nem kellenek a "keleti szárnyon" viták és balhék a sorban, valamiféle,-ki tudja miféle- genocídiumok miatt.
Természetesen itt marad még egy kérdés: biztos, hogy épp ilyen szabadságért harcolt Lengyelország, mikor szétrombolta a - mint tudjuk- totalitárius szocialista tömböt? Engedelmesen megvásárolni a legfőbb úrtól az öreg rakétákat; háromszoros árat fizetni a "szabad" gázért;engedelmesen katonákat küldeni a hódító háborúkba; a "kapd el" parancsszóra megtámadni az engedetlen országokat;engedelmesen megbékülni azzal, hogy "az Oroszország elleni harcostársak" lengyelek gyilkosainak szellemi utódai. És így tovább.
De erre a kérdésre Lengyelországnak magának kell válaszolnia.
* UPA-Ukrainskaja Povstancheskaja Armija- Ukrán Felkelő Hadsereg
**OUN-Оrganizacija Ukrainskih Nacionalisztov-Ukrán Nacionalisták Szervezete